A művészettörténeti jelentőségű festmény, témaválasztása miatt a 20. századi kortársművészet kiemelkedő alakjának fő műve lehet! Az általa megélt fasizmus, a kommunizmus és általában az emberiség rémtetteit tárja elénk, egyfajta tiltakozásként is az üldöztetés, a háború és az erőszak ellen! A monotípia a még fennálló béke törékeny állapotát fejezi ki, bennünk a jó és rossz viaskodását.
Mindezt egy letisztult, egyszerűnek látszó, vegyes, tán leginkább figuratív, mérsékelten szürrealista alapra építve, a reá jellemző sajátosságokkal színezve valósította meg a karizmatikus művész zsenialitásával, az iskolaépítő mester, s alkotott igazi remekművet.
„ MÚZEUMOK, GALÉRIÁK, GYŰJTŐK, BEFEKTETŐK FIGYELEM!
Kérem, hogy jelezze, ha van kérdése, véleménye! ” Ezeket emelték ki a korábbi hirdetések. Nem volt semmiféle ellenérv, negatív kritikai észrevétel, sőt… Egy nyilvánosan meghirdetett virtuális kiállításon a látogatók többsége Bálint Endre rekordáras művénél is értékesebbnek találta a tárgybeli festményt egy múzeum számára!
Az olaj-vászon festmény, keret nélküli mérete 100, 5 x 80 cm, a monotípia 42 x 32 cm. Mindkét szignált műalkotás láthatóan mintegy fél évszázados keretben volt, amelyek helyett a mai kornak megfelelő képkerettel mutatom a festményt, amelyen restaurátor végzett kisebb javítást (1-3. fotó). A New York-i Guggenheim Múzeum használt először ilyen kiállítási keretet. Előnye, hogy nem takar a műből és lebegő hatást kölcsönöz annak. A monotípia helyenként sérült, bontatlan üvegezett keretében volt, állapota ennek megfelelően kiváló. A védőpapír alóli feltárása csupán az alkotó ujjainak elmosódott részleteit mutatta.
A festmény alsó felében, balról, közép tájt benyúló, taszító, hideg-kék, elöl barna alkar, jobbról furkósbot-szerű alakzatok, a köztes barna és vörös, a fasizmus és a kommunizmus színeivel ábrázolt foltok. Feljebb halovány vörös és kék, mint tűz és víz felé hajtott alakok, középen egy apró zöld szigettel. A felső félben fekete, néhol színes kontúrokkal a helyenként sárgás, fehér lelkek, leheletnyi lilás színfoltokkal - az emberiség sötét időszakaira emlékeztet, ami a jövőre vonatkozóan figyelemfelhívás is. A monotípia bal szélén egy alig látható sötét árny vehető ki a kisebb, így védtelenebb, szinte még folt nélküli alak előtt, míg a nagyobbikból már kitörni készül sötétebb énje. Párként említésük egyértelmű tehát. Nemcsak a sejtelmes alakok hasonlóak, hanem a festmény szignójánál lévő feje oldalt csúcsosodó, mint az a monotípián lévőknél is.
A szakvélemények elkészítésénél a hasonlóságok kiemelése mellett, legalább olyan fontos a különbözőségek keresése és azok okainak feltárása, magyarázata. A továbbiakban mindkét oldalt igyekszem minél teljesebb körűen bemutatni.
A vizsgált monotípián megtalálható, de a festményről hiányolható a Bálintra jellemző, gyakran megjelenő nyomatszerű minta, alapozás. A monotípiák jó része és néhány olajfestmény jellegzetessége, „ színfoltja” a rácsos, foltos hátterek véletlen folytán alakultak ki, amikor egy papírra készített művét akarta furnérlemezre kasíroztatni a mester és az hólyagos lett. A hibát vasalással próbálták javítani. Az eredmény fakóbb színek, de különleges, a furnér hátoldali rácsos felületét tükröző lenyomat lett. Színes, kísérletező egyénisége ezután, még több hasonló technikát is alkalmazott a varázslatos hatás eléréséért. Ezt a „ bálinti” ismérvet az olaj-vászon festmények egy részén is alkalmazta, de sok esetében, így festményünkön nem találjuk (4. fotó).
A tárgybeli szignók lendületesek, szignifikánsan egyezőek Bálintéval. A monotípián egyértelműen a tipikus aláírása van. A gyakorta előforduló jelöletlen, vagy csak hátoldalon jelzettek mellett sokféle jelöléssel találkozhatunk, meghatározóan csak a vezetéknévvel rögzítve, évszámmal, vagy nélküle, többségében kétféle „ B” betűvel, függőleges, vagy vízszintes ékezettel, összességében a mesterre jellemzőekkel. A vezetéknév kezdőbetűje vagy végig kerekített, vagy kezdőszára felül szögletes. Leginkább egyéni a „ t”, ahol a gyakrabban nem metszi a vízszintes, vagy enyhén íves vonalka a szárat. Véletlenszerűen kiválasztott, száznál is nagyobb minta alapján készült vizsgálat szerint, hozzávetőlegesen minden 10. aláírásnál találhatunk áthúzott „ t” szárat és hasonló arányban dőlt ékezetet az „ á” betűnél, ritkábban, de előfordul felfelé tartó jelölés is, ahogyan azok festményünk esetében is láthatóak. Van több, a tárgybelinél a tipikustól jobban eltérő szignó is.
A festményeknél az ecset használata miatt is eltérhetnek a meghatározóan más megjelenési formában született művek grafittal, vagy tintával jelölt, s az így tipikussá vált aláírásaitól. Részletes összeállítás tanúsítja ezen állításokat. (5. fotó).
Az írásszakértői véleménynek megfelelő, azon túlmutató dokumentáció legfőbb eredményét is összefoglaltam, amely szerint bár a vizsgált festmény jelölése több ponton is eltér Bálint tipikus szignójától, mégis hiteles, amit a hozzá hasonló, az összesség mintegy 10 %-át kitevő szignók, egy részének mellé tételével teszem egyértelművé (6. fotó). Ez főként abból adódik, hogy a tintával, grafittal aláírt kisméretű, papíralapú műveiből van a legtöbb, s így tipikus, továbbá a festményen nagyobb méretű aláírást, ecsettel lett rögzítve, s dőlése azért irányul alulról felfelé, ékezete majdnem vízszintesre sikeredve, mert megdőlt testhelyzetben fixálhatta azt a mester.
De nemcsak a szignó miatt kell a hasonló technikájú olajfestményekhez hasonlítani a tárgybelit. E körben, más tekintetben is egyértelműen megállapítható, hogy a tárgybeli festmény szervesen beillik Bálint Endre életművébe. Az is látható, hogy azok között is a „ Halas csendélet fekete késsel” a legjobban hasonló. Eme alkotások között nagyon sok ugyanolyan színpompás, minden alapszínt tartalmaznak, azok keverékeivel (7. fotó).
A szignók vizsgálatból az is kitűnik, hogy Bálint 1947-1953. évek között alkalmazott hasonló, metszett szárú „ t” betűt, mint az 1953-ban született a „ Halas csendélet fekete késsel” rekordáras képen is, amellyel tán a legtöbb a közös. Így a vizsgált festmény is abból az időszakból származhat, azaz leginkább 70-75 év körüli, ami szemmel láthatóan is igaz, de mindenképpen 1986. év, azaz a festő halála előtti. Ez az egyik legtermékenyebb időszaka volt Bálintnak azért is, mert háború előtti műveinek jelentős része elveszett, s belső kényszert érzett azok helyett, már kialakult egyéni stílusának megfelelőket alkotni.
A festmény tehát akkor készülhetett, amikor még frissen éltek benne a háború tragikus eseményei. Hasonló színgazdagság megjelenik a „ Halas csendélet fekete késsel” művében is, azaz ebben is közösek. Nemcsak méretükben közel azonosak, hanem egyszerűségükkel a legnagyszerűbb és legmélyebb mondanivalót kifejező Bálint alkotások közé tartoznak.
A színek teljes palettájának felhasználása tehát, sok más festményénél is tetten érhető, továbbá a finom színátmenetekkel, a gyakran megjelenő sejtelmes formákkal is (8. fotó).
A művek egy szentendrei magángyűjteményből származnak. Köztudott, hogy Bálint munkássága erősen kötődött a festők városához is. A művek származási helye is a hitelességet erősíti tehát. Gyakoriak a hasonló, nagyobb méretű, osztott képei is (9. fotó). Az objektív kritériumok tehát, mint az ecsetkezelés, a vékony, foltokban felvitt festékréteg, a színgazdagság, a szignók hitelessége, a más műveiben is gyakran megjelenő kísérteties, arctalan alakok, az osztott képalkotás, a téma festményként és monotípiaként való megjelenése is az eredetiség mellett szól.
Hamisító helyében vidámabb, a lakóterek falára békésebb, „ szalonképesebb”, könnyebben eladható műtárgyat kreáltam volna, s ily kvalitásos művet nem próbálnék más nevében eladni ahelyett, hogy saját tehetségemet mutassam meg a nagyközönségnek. A monotípia szignója szabad szemmel szinte észrevehetetlen. Ez sem vall hamísítóra, akik többnyire túl jól láthatóan, a hátoldalon is feltüntetve, esetenként réztáblával is ellátva árulják „ műveiket”.
A „ Halas csendélet fekete késsel” Krisztust és az apostolokat idézi meg, nélkülük, szerényen megterítve az asztalt, a szakrális jelképekkel. E képet a miénkhez felnagyítva, s együtt mutatva a teljes körűen megtalálható fő színekkel, egymásba olvadó árnyalataikkal mesterien kialakított foltjaikkal, az ecsetkezeléssel, meggyőzően hasonlóak kvalitásban is. Támpont lehet a vizsgált festmény becsértékének meghatározásához, hogy a csendélet 5, 5 millió Ft kikiáltási árról indulva, mintegy 9, 5 millió forintért kelt el 2017-ben. Mindkét kép egyszerűnek látszó szimbólumokkal vált ki erős érzelmi reakciót, tudatosít mély, örökké érvényes mondanivalót, mint a béke és szeretet megőrzése, a hit különféle, de mégis közös formáiban. A színek is egyfajta kódrendszert alkotnak a vásznakon. Közös bennük az is, hogy mindkét alkotás több tekintetben is eltér az átlagos Bálint-művektől, de ez tán el is várható a hasonló főművektől.
Egy virtuális szavazás szerint a többség nem tartja kevésbé tetszőnek és fontosnak a tárgybeli festményt, mint a csendéletet egy múzeum számára, sőt nagyobb részük nem a rekordáras képet mondta értékesebbnek (10. fotó).
Bálint Endre a modern magyar kortársművészet egyik legjelentősebb alakja. Alkotásai az avantgárd, szürrealista, expresszionista, futurista, dadaista, absztrakt és konstruktivista korszakokat, ill. jegyeket is mutatnak. Életműve tehát rendkívül változatos, de mégis sajátos. Közel 500 alkotása érhető el könnyen, közvetlenül az interneten, azok népszerűek és keresettek. Nagyméretű olajfestményei a műtárgypiacon kuriózumnak számítanak, mivel többnyire múzeumok és magángyűjtemények féltett kincsei, s többen közülük védettek. Ezért is sokkal értékesebbek, mint a festő egyéb művei.
A Bálint-festmények ára magas, de értékes akvarellje, a grafika, tusrajz, monotípia, litográfia, linómetszet, szitanyomat, gouache, montázs, fotómontázs, kollázs, térhatású műve és plakátja is. (Rézkarcát, egyet sem láttam. ) Az ár és érték meghatározásához más, értékes alkotásokkal is összehasonlíthatóak az eladásra kínáltak. A MutualArt nemzetközi művészeti adatbázis szerint 2011-től Bálint Endre műveinek aukciós ára 860 és 30. 157 USD között változott, míg a Budapestaukció, a legnagyobb hazai adatbázis műveinek lehetséges vételárát 84. 000 – 21. 500. 000 Ft között mutatta korábban.
A tárgybani alkotások együttes galériás becsértéke megközelítheti a rekordáras kép aukciójánál 2017-ben meghatározott 7 – 12 millió Ft összeget is. Ilyen ár elérése viszont online értékesítésnél nemigen remélhető, mert a siker érdekében a neves galériák sokat tettek és tesznek. Jelentős működési költség, magas szakértelem, minőség és megbízhatóság mellett, az általuk összeállított katalógusok és hirdetések segítségével, évtizedeken át kiépített tehetős vevőkörük, egymással versengve licitál pl.: a Kongresszusi Központban. Célközösségük nem a népszerű hirdetési oldalakon böngészi a galériákénál kevésbé színvonalas és megbízható kínálatot. Másrészt, árszakértő számára nyilvánvaló az is, hogy a realizált árat a műtárgy tárgya és története is erősen befolyásolhatja. A potenciális vevőkört várhatóan leszűkítő témaválasztás miatt lappangott, tán padláson is lehetett eddig a két tárgybeli, napjainkig kevésbé ismert alkotás, míg a rekordáras képet a Nemzeti Szalonban állították ki egykor és a híres Dévényi gyűjteményben volt. (Előbbiek mellett még számos árbefolyásoló tényező van, amelyekről több oldalas/kötetnyi tanulmányt lehetne készíteni. )
Amennyiben összevetjük a már bemutatott műveknél és a legújabb aukciókon realizált árakat az itt meghatározott kikiáltási ár, kedvező lehetőséget kínál Önnek. Ez az induló ár csupán 1/10-e a hasonló képpel elért rekordárnak.
A festmény tárgyát illetően „ direktebb” címmel (pl.: Holokauszt) inkább múzeumokba, közintézményekbe lenne ajánlható, de az leszűkítené általánosabb mondanivalóját. Mint ahogyan a Ferenczy Múzeum által 2010-ben megvásárolt műtárgy együttes is többnyire addig ismeretlen volt, címeik, pontos keletkezési idejük sokuknál nem voltak feltüntetve, úgy a múzeumhoz és a galériákhoz hasonlóan adhatunk mi is címet a műnek.
Kevésbé elmélyedve a negatív hatásokban, e képek igazán mutatósak, kellemes színeikkel megragadóak, mint az élet részei, jól festenének szobánkban is (11. fotó). Talán az sem elhanyagolható érzés, hogy ily művészeti és anyagi értéket birtokolhatunk. A festmény fekete kerettel polgári környezethez, a komor hangulatot mélyítené, ezért is lett aranyszínű a keret.
Bálint Endre munkássága és az e műveihez hasonlóak nagy hatást gyakoroltak tanítványaira, kortársaira és az őket követő művészgenerációra. Tárgybeli festményéhez hasonló volt látható a Duna korzón és molinót a 11-es út mellett Szentendrén. (12. fotó).
Az eladás tárgyainak eredete és eredetisége rendben lévő, így garanciát vállalok reájuk. A nemzeti örökségvédelem honlapján meggyőződtem róla, hogy az eladásra kínált művek nem tartoznak a művész védett/lopott alkotásai közé.
Remélhető, hogy a szakma, a kritika és a média is felfigyel reájuk, s végül múzeumban láthatja a nagyközönség e kivételes alkotásokat, mert megérdemelnék.
Bálint Endre (Budapest, 1914-1986. ) festőművész, író, költő, díszlettervező életrajzából
Ifjúkorában, apja halála és az árvaház után a Kozma utcai temetőben vállalt napszámosi munkát. 1930-1934 között az Iparművészeti Iskolán tanult, majd 1934-ben három hónapot Párizsban. Ez és Vajda Lajossal kötött barátsága fordította a modern festészet irányába.
1935-től Vaszary Jánosnál és Aba-Novák Vilmosnál képezte magát.
1936-tól Szentendrén alkotott a Vajda és Korniss köré csoportosuló művészekkel.
1938-ban rendezték első gyűjteményes kiállítását a Tamás Galériában. Ettől kezdve a modern magyar művészettel foglalkozó kritika figyelmének középpontjában állt.
1945. elején, a munkaszolgálat előli bujkálásból tért vissza a lerombolt Budapestre. A II. Világháborút és üldöztetést túlélve, az újrakezdés lendületével kapcsolódott be a művészeti életbe. Az SzDP Dekorációs Osztályának vezetője, a Munkás Kultúr Szövetség Képzőművészeti Szakosztályának titkára és az „ Európai Iskola” alapító tagja lett.
1947-ben szürrealista kiállításon vett részt Párizsban, bekerült az ottani művészeti vérkeringésbe és ismeretséget kötött annak több jeles alakjával.
1948-ig gyűjteményes kiállításokon szerepelt.
Az 1950-es évek szocreál követelménye kizárta a művészeti életből, ahogyan az Iskolát is. Bálint ennek ellenére a háttérben a művészeti élet egyik vezéralakja lett.
1953-ban viszont válságba került az élete és művészete, csak néhány művet alkotott ekkor. A válságon túljutva festette meg egyik főművét, a „ Halas csendélet fekete késsel”.
1954-től többnyire Sárospatakon alkotott.
1956. novemberben a szakszervezet festő szakosztálya forradalmi bizottság elnöke lett, s ezért, a forradalom leverése után felkerült a felelősségre vonandók listájára.
1957-ben Párizsba emigrált és ott alkotott.
1958-ban az „ Edition Labergerie” kiadásában megjelent Jeruzsálemi Bibliához nagyszámú illusztrációt készített, amelyekkel megnyerte az edinburghi illusztrációs pályázat I. díját. Nyolc párizsi útja közül ez volt a leghosszabb.
1962-ben tért vissza Magyarországra, ahol fokozatosan átkerült a megtűrt kategóriából a támogatottba. Többnyire Budapesten élt és alkotott, elsősorban díszlettervezőként dolgozott.
Élete utolsó szakaszában majd minden művészi kitüntetést megkapott, 1973 - Érdemes művész, 1975 - Munka Érdemrend arany fokozata, 1982 - Kiváló művész, 1985 - Kossuth-díj.
1986-ban tüdőbajban halt meg. Több mint fél évszázadon át élt a betegséggel küszködve úgy, hogy műveinek többségén a keserűség mellett egyfajta humort, iróniát mutatott.
Bálint Endre az avantgard és a szentendrei iskola egyik kiemelkedő egyénisége, a vajdai művészeti program továbbvivője. Hatással volt a fiatalabb generáció szürreális jellegű útkeresésére. Számos ifjú művészt tanított és sokat publikált. Több kötetnyi írása a kor művészeti életére vonatkozó fontos források.
Alkotó időszakában igencsak változatos stílusokat követve, hasonlóan színes technikával és kiviteli formában jelentek meg művei.
Az ezredfordulóig közel 100 egyéni és csoportos kiállításon láthatta a nagyközönség Bálint Endre műveit főként itthon, de gyakran voltak Párizsban, Brüsszelben, más Nyugat-Európai nagyvárosokban és Varsóban, de eljutottak Amerikába is.
2014-ben a Magyar Nemzeti Galériában nagyszabású kiállítással emlékeztek rá.
Bálint Endre művei a Nemzeti Galériában, a Ferenczy Múzeumban, a Fővárosi Képtárban, a Herman Ottó Múzeumban, a Deák Gyűjteményben, a Janus Pannonius Múzeumban, a Szombathelyi Képtárban és nagyobb részük magántulajdonban vannak.
Összegzés:
Amikor nekiálltam a kutatásnak, tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom a tárgybeli művek eredetiségének bizonyításánál. Ahogyan haladtam előre egyre inkább erősödött bennem, hogy munkám nem lesz hiábavaló. Jöttek az újabb és újabb érvek, amíg eljutottam odáig, hogy bátran kiállhatok az egyértelmű hitelesség mellett.
A zseniális mester művészetén a történelem és magánéleti válságai hagytak mély nyomot, a harc a létezésért, küzdelem a magánnyal és a nélkülözéssel.
„ Hirdethetem-e némi büszkeséggel, hogy nincsen semmi, amit magaménak mondhatok? ” (Bálint Endre: Életrajzi törmelékek)
Kedves Mester! Cáfolnom kell, a tárgybeli alkotások az Önéi és büszke lehet reájuk is! E művek érdemesek arra, hogy a nagyvilág megismerje és üzenetét megfogadja!
Jelenlegi ára: 500 000 Ft
Az aukció vége: 2022-02-08 08:29 .
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése